Azt gondolom, hogy sokan ismerjük azt az érzést, amikor a boltban, a polcok előtt állva keresünk valami újat és ezért a termék csomagolására ragasztott címkéktől remélünk valamilyen segítséget a döntéshez. Hasonló a helyzet akkor is, amikor webáruházakban keresek valamilyen kozmetikumot, csak ott több idő van gondolkodni és a leírt tulajdonságokat értelmezni. A döntést sokszor a címkéken vagy a leírásokban található minősítések próbálják befolyásolni, de nem egyszer okozott már nehézséget az egyes jelölések közötti különbség megállapítása. Ezért a sokféle minősítés között kíséreltem meg egy tömör rendszerezést végrehajtani.

Az első és legfontosabb szabály, hogy mindenki azt írhat rá a címkére vagy az ismertetőkhöz, amit csak akar és a valóságnak bizonyítható módon megfelel. Egyedül csak a bejegyzett minősítéseket vagy védjegyeket nem lehet engedély nélkül használni és a bio vagy öko minősítés is ilyen. Ezek azonban csak akkor egyszerűsítik le a döntést, ha megközelítőleg tisztában vagyunk a címkén feltüntetett minősítés mögötti ígérettel.

A minősítésről, mint rendszerről

A bio, öko, natúr és hasonló minősítések akkor érnek valamit, ha a termék ilyenféle jellegét egy minősítő szervezet garantálja. Ez a garancia több lépésben jön létre.

A garancia első eleme, hogy a minősítő szervezet a szigorú és részletes előírásai szabadon elérhetőek, így vevőként is ellenőrizhetjük, mi is áll egy-egy minősítési rendszer hátterében. A garancia második eleme, hogy a minősítő szervezet folyamatosan ellenőrzi a feltételeknek való megfelelést. Ez az ellenőrzés, tervszerű ellenőrzést és szúrópróbaszerű ellenőrzést is jelent, melyhez rendszerint tanácsadás is tartozik.

A harmadik elem, hogy a hagyományos gazdálkodásról egy pontosan meghatározott – nem rövid – átmeneti időszak alatt kell átállni a minősített gazdálkodásra. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdálkodó felkészül és előteremti a feltételeket, hanem azt, hogy a feltételeket már megteremtette és a minősített gazdálkodás előírásait követi, csak egy úgynevezett „tisztulási” időszakon kell keresztülmennie. Erre az átállási időre azért van szükség, hogy a hagyományos gazdálkodás hatásai már ne hagyjanak semmilyen nyomot azon, ami a vevőhöz eljut.

A biodinamikus minősítés

Ha leegyszerűsítve és tömören akarok fogalmazni, akkor a biodinamikus azt jelenti a gazdálkodásban, amit a pedagógián belül a Waldorf. A biodinamikus minősítés volt az első olyan rendszer, amit egy független minősítő szervezet előírt, ellenőrzött és tanúsított. Sokan „Demeter” néven ismerik ezt a minősítési rendszert.
A biodinamikus gazdálkodó a legnagyobb mértékű önellátásra és természetességre törekszik. Ez azt jelenti, hogy nem egy-egy tevékenysége lesz a természetes gazdálkodás része, hanem a teljes gazdasága. A biodinamikus gazdálkodás ígérete a mesterséges anyagoktól mentes, a természeti kölcsönhatásokra különös gondossággal figyelmet fordítva előállított termék. A biodinamikusnak jelölt termékek sok tekintetben szigorúbb feltételeknek felelnek meg, mint a bio minősítéssel rendelkezők. Ha valakit a részletesebb szabályozás érdekel, akkor megtalálja a Biodinamikus Közhasznú Egyesület honlapján (http://www.biodin.hu/).

Bio és öko

A bio és öko minősítés egymás szinonimái, ezért én a bio-t használom, mert érzéseim szerint jobban kifejezi a mögöttes célokat. A célt úgy lehetne röviden jellemezni, hogy ami a legjobb a természetnek, az – mivel az ember is a bioszféra része – az embernek is a legelőnyösebb. Tehát a tanúsított bio vagy öko minőség azt jelenti, hogy abszolút természetes az, amit megveszünk. Nincs bennük mesterséges anyag, az előállításuk során maximálisan törekednek a környezetkímélő gazdálkodásra. Ezért is nevezik hivatalosan a bio-t előállító gazdálkodási módszert ökológiai gazdálkodásnak.

Magyarországon jogszabályok garantálják a biogazdálkodás minősítési és ellenőrzési rendszerét. A minősítés felügyelete a szakminisztérium hatáskörébe tartozik. Ez azt is jelenti, hogy a bio minősítést igazoló szervezet nevét és kódszámát is fel kell tüntetni a terméken. Ennek ismeretében vevőként megtehetjük azt, hogy a minősítő szervezetnél részletesen megismerjük az adott termékre vonatkozó előírásokat és azok ellenőrzési folyamatát.
Ha valaki „nagyon bio” minőségre vágyik, akkor tudnia kell, hogy a feldolgozott, több összetevőből álló élelmiszerek esetén akkor beszélünk bio minőségről, ha az összetevők legalább 95 százaléka bio-nak minősül.

Natúrtermék

A natúrtermékben csak természetes eredetű alapanyagokat használnak. Ezen természetes alapanyagokkal kapcsolatban azonban nem garantált, hogy azokat biogazdálkodás eredményeként állították elő.

A natúr minőséget lehet, de nem kötelező tanúsíttatni. Ha valaki tanúsíttatni szeretné, akkor többféle rendszer keretében megteheti. Könnyen előfordulhat, hogy a különböző helyeken tanúsított natúr jelleg nem teljesen fedi egymást. Olyanra is akad példa, hogy egy-egy termék egyszerre több tanúsított natúr minőségnek is megfelel.
Ebből a szempontból fontos tudni, hogy az emberi agy hajlamos egy szót annak értelmezni, amit látni szeretnénk, vagy amit várunk. Többször is megfigyeltem, hogy a natrue minősítést sokan natúrnak gondolják. Hivatalosan ezért NaTrue formában szokás használni ezt a jelölést. A NaTrue rendszerben három csoportba sorolják a termékeket, mely kategóriákat csillagokkal jelölik.

Az egy csillag natúrkozmetikumot jelöl, melyben minden összetevő természetes, a gyártási folyamat szigorúbb előírások szerint van megszervezve, de az alapanyagok nem mindig bio minősítésűek. Az ilyen termékeknél azt remélhetjük, hogy csak olyan anyagokkal találkozunk, melyek a természetben is előfordulnak.

A két csillag azt jelenti, hogy az alapanyagok legalább 70 százaléka biogazdálkodásból származik.

A három csillag a biokozmetikumok jele. Ahogyan az élelmiszereknél, itt is arról van szó, hogy a termék összetevőinek legalább 95 százaléka biogazdálkodásból ered.

Egyedi minősítések

Olyan is előfordul, hogy a termékek nem egy jogszabályban megállapított tanúsítás rendszerében kapnak valamilyen minősítést. Ilyen például az előbb ismertetett NaTrue rendszer, de például alapíthat ilyet egy vásárlói magazin is. Az ilyen minősítések esetében a minősítő szervezetnél érdemes első körben információkat keresni. Érdemes figyelni arra is, hogy az egyedi minősítések mögött, áll-e független minősítő.

És ami mindezeken túl van

A minősítő rendszerek üzemeltetése pénzbe kerül és ezért a minősített rendszerhez tartozásért a gazdálkodónak is és a feldolgozónak is fizetnie kell. Általában ez alapdíjból áll és erre épülnek rá a gazdálkodás méretei alapján a különböző további díjak. Vannak olyan gazdálkodók, akik a minősítő rendszerek költségeit nem képesek megfizetni. Különösen azért érdekes ez a probléma, mert a természetbarát gazdálkodás kisléptékű jelleget is jelent. E miatt adódhat olyan kisebb méretű gazdálkodás, amelyik valószínű megfelelne valamelyik minősítésnek, de anyagi okok miatt nincs benne ilyen rendszerekben.

Vannak olyan helyek, ahol ezekhez is hozzá lehet férni. Magyarországon olyan a jogszabályi környezet, hogy az ilyen termelőktől nagyon nehéz közvetlenül vásárolni. Ezért komoly mozgalom alakult ki az elmúlt években, amelyben a termelőt és a vásárlót egy nem hivatalos piacra terelik. Ezeken a helyeken figyelnek arra is, hogy csak a termelők árusítsanak és minden termelő „helyi” legyen, ami rendszerint a piacnak helyet biztosító település meghatározott sugarú környezetét jelenti. Hamarosan majd róluk is írok.

NeumannGy

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.